Heves megyei indokolatlan fogyatékossá nyilvánítás

A CFCF és az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) 2010-ben pert indított a Heves megyei roma tanulók indokolatlan fogyatékossá nyilvánítása miatt.

A per jelenleg első fokon az Egri Törvényszék előtt folyik. A keresetlvél letölthető innen

Részlet a CFCF és az ERRC perösszegző iratából:

Magyarországon történelmi hagyományai vannak a roma gyermekek indokolatlanul fogyatékossá minősítésének, vagyis hogy őket gyakran normál képességeik ellenére helyezik speciális osztályokba vagy iskolába. Egyes források szerint már a 60-as évektől a növekvő  beiskolázási arányok motiválták a cigány gyermekeknek az eredetileg enyhe fokban értelmi fogyatékosok oktatását szolgáló kisegítő iskolákba (osztályokba) történő áthelyezését (2003-as Stratégiai program, 8.o.), mire az 1974/75-ös tanévre a roma tanulók 11,7%-a, az 1985/86-os tanévre már 17,5%-a járt kisegítő iskolába vagy osztályba, míg a nem roma gyermekeknek csak 2%-a.

A Heves megyei önkormányzat megbízásából készült Stratégiai programon kívül számos más hazai és nemzetközi forrás kezeli tényként, hogy Magyarországon tömegesen kerülnek roma gyerekek indokolatlanul fogyatékos gyermekek számára kialakított osztályokba vagy intézményekbe (lsd pl. az Emberi Jogok Európai bíróságának Horváth és Kiss kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében hivatkozott nemzetközi szervezetek megállapításait(18-21.o.): pl. A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának 2000. szeptember 22-én elfogadott véleménye Magyarországról; Az Európa Tanács emberi jogi biztosának Magyarországról szóló (2002-2005) monitoring jelentése; Mákosné Rácz Ella tanúvallomásáról szóló jkv. 8.o., az ECRI 4. sz. jelentése Magyarországról, 29.o.; Sárközi Gábor tanúvallomása, keresetlevél 16. sz. mellékleteként csatolt jegyzőkönyv 3. oldalán).  

Az így speciális oktatásba kényszerített roma tanulók többségi társaiktól elkülönítve, eltérő tantervű oktatásban részesülnek.

Az alperesek a perben nem bizonyították, hogy Heves megyében az országos tendenciához képest a roma gyerekek kedvezőbb helyzetben lettek volna.

A felperesek kerestükben éppen ezzel ellentétes bizonyítékokat tártak a bíróság elé, méghozzá az I. r. alperes jogelődje által készíttetett ún. Stratégiai programra hivatkoztak, amely szerint Heves megyében 2003-ban a speciális iskolák, illetve osztályok tanulóinak 98%-a cigány etnikumhoz tartozott.

A Stratégiai program szerint Heves megyében a cigányok számaránya meghaladja az országosat (3. o.), az iskolák elcigányosodása legintenzívebben a hevesi kistérségben indult meg (10. o.), amire a többségi családok úgy reagáltak, hogy igyekeztek másik iskolába íratni a gyerekeiket. Heves megyében 2003-ban négy városban működött speciális iskola: Egerben, Gyöngyösön, Hevesen és Hatvanban, ezekben az intézményekben a romák számaránya 80% volt. (10.o.). Számos heves megyei településen a normál általános iskolákon belül alakítottak ki ún. kisegítő (speciális) osztályokat. Összesen 16 ilyen települési iskolát említ a dokumentum, ezen iskolák speciális osztályaiba szinte kizárólag roma gyerekek jártak, egyedül Bélapátfalván volt „mindössze” 50% a roma gyerekek aránya a kisegítő osztályban (10-11. o.). Bár a kisegítő osztályokban gyógypedagógusnak és fejlesztő pedagógusnak kellett volna foglalkoznia a gyerekekkel, a 16 kisegítő osztályt működtető iskolából 7-ben egyáltalán nem dolgozott se fejlesztő-, se gyógypedagógus. Ezekben az iskolákban tehát a kisegítő osztályok a roma gyerekek gyűjtőjeként működtek, hiszen nem nyújtottak olyan szolgáltatást, amely eredetileg az ilyen, elkülönített osztályok létrehozását indokolta. Nagyon csekély mértékű, mindössze 1-2%-os volt a dokumentum szerint az átjárhatóság a normál tantervű osztályokba. A stratégia szerint a roma gyerekek iskolai lemorzsolódás nagy mértékben összefügg azzal, hogy milyen iskolába jártak. Lemorzsolódásuk 14%-os, ha integráltan, 16%-os, ha ’c’ osztályban (vagyis normál tantervű iskolán belül elkülönítve), illetve 25%-os, ha speciális osztályokban tanítják őket (9. o.).

A perben az alperesek nem bizonyították, hogy a 2003-as állapotokat tükröző etnikai adatok megváltoztak volna, kizárólag arra vonatkozóan szolgáltattak adatokat, hogy az évek során hogyan alakult a sajátos nevelési igényű gyermekek megyén belüli száma, s azon belül a szegregáltan oktatott tanulók aránya. Ehhez képest Bozsikné Víg Marianna tanú szerint a gyerekek kb. fele volt cigány azokon a vizsgálatokon, amelyeken 2010-ben, mint esélyegyenlőségi szakértő részt vett (Jkv. 6. o.). Ehhez képest becslések szerint a heves megyei lakosságon belül a roma népesség aránya kb. 12%. (A magyarországi cigány népesség helyzete a XXI. sz. elején, 42.o., 1. sz. melléklet)

Másrészről a 2008 áprilisában elfogadott Heves megye közoktatás feladat-ellátási intézményhálózat- működtetései és fejlesztési terve szerint a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése- oktatása, tankötelezettségük teljesítésének intézményi struktúrája az elmúlt években alapvetően nem változott (28. o.), következésképpen a 2003-ban feltárt helyzet 2008-ra sem változott.

Az országos átlaghoz képest Heves megyében volt a negyedik legmagasabb a fogyatékosnak minősített gyermekek aránya a 2009/2010-es tanévben, a nem organikus okokra visszavezethető SNI arány (amely az indokolatlanul fogyatékosnak minősített cigány tanulókat indikálja) országosan a 2. legmagasabb értéket mutatta.

A felperesek 2011-ben személyesen jártak utána, hogy a 2003-as stratégiában foglalt helyzetértékelés és etnikai adatok továbbra is fennállnak-e, vagyis a stratégiában nevesített intézményekben továbbra is többségben vannak-e a roma tanulók.

A perben csatolt „Beszámolók terepmunkáról” dokumentumok szerint a roma gyerekeket továbbra is elkülönítetten oktatták. A felperes roma származású munkatársai megvizsgálták, hogy miként alakult a már 2003-ban is szinte kizárólag roma tanulókat oktató kisegítő iskolák sorsa. Sok helyen a kisegítő osztályt megszüntették és a korábban szegregáltan oktatandó SNI b)-nek minősített gyerekeket integráltan oktathatónak nyilvánították.  Bár szakértői véleményük szerint ezek a gyerekek már jórészt integrálhatóak voltak, semmiben sem változott oktatási helyzetük: továbbra is homogén etnikai környezetben, rossz továbbtanulási mutatók mellett oktatták őket. Jó példa erre Sarud, Hajmajugra vagy Kömlő. A terepbeszámolók szerint a helyi roma lakosság „SNI botrányról beszélt” Tarnaörsön, ahol a központilag elrendelt felülvizsgálat, illetve a jogszabályi változások következtében felére (!) csökkent az SNI tanulók száma, a roma tanulók többsége már a BTMN (tanulási zavar) kategóriába került, az SNI gyerekeket pedig integrálták a nem SNI gyerekkel. 2003 óta a tarnaörsi iskola etnikai arányai sem változtak, 84% volt a roma tanulók aránya 2011-ben.

A 2003-as Stratégia dokumentumban is említett, a kisegítő iskolák, osztályok tanulói körében magas lemorzsolódás mellett, az indokolatlan fogyatékossá minősítés az EJEB Horváth és Kiss kontra Magyarország ügyben született döntése szerint sérti a tanulók diszkriminációs-mentes oktatáshoz való jogát, hiszen a speciális intézményekben (iskolákban, osztályokban) leegyszerűsített tanterv szerint tanítanak, a roma gyermekek felülreprezentáltsága miatt pedig jelentkeznek a homogén etnikai környezetből adód további káros következmények is. (35. o. 127. §)

A KLIK és az EMMI felelőssége a jogellenes állapot fenntartásáért (részlet a perösszegző iratból): 

A felperesek 3. számú kereseti kérelme az I. r. alperes, mint a III. r. alperes, valamint a megyében működő gyógypedagógiai intézmények fenntartójának mulasztásban megnyilvánuló felelőssége megállapítására irányul azért, mert a hatékony és valós ellenőrzés elmulasztásával, valamint az SNI oktatás megyei rendszerének a gyermekek számának csökkenése és a szakmai fejlődés által megkövetelt integrációs törekvések ellenére változatlan működtetésével tartja fenn az 1-2. kereseti pontokban leírt közvetlen, illetve közvetett etnikai alapú diszkriminációt.

A perbeli jogutódlás szabályai szerint az I. r. alperes személye több alkalommal is változott a közoktatás átalakítása okán, azonban az alábbiakban részletezettek alapján a mindenkori fenntartó szakmai ellenőrzéssel kapcsolatos jogköreit a jogszabályi változások nem érintették.

A felperesek 4. számú kereseti kérelme arra irányul, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a II. r. alperes, mint az oktatási ágazat irányítója a hatékony és valós ellenőrzés elmulasztásával fenntartja az 1-2.  kereseti pontokban leírt közvetlen, ill. közvetett diszkriminációt. Az ágazati irányítás szabályai ugyancsak állandóak, a perbeli időszakban végbement közoktatási reformok annak lényegi tartalmát nem, legfeljebb részletszabályait érintették.

Jelenleg az Nkt. 77. § -a rendelkezik azokról a hatáskörökről, amelyek a II. r. alperest az ágazati irányítás keretében a köznevelést illetően megilletik. A 77. § (1) bekezdés szerint függetlenül a további bekezdésekben nevesített egyes konkrét feladatoktól, az oktatásért felelős miniszter ágazati irányító hatásköre kiterjed az Nkt. hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységre, függetlenül attól, hogy a tevékenységet milyen intézményben, szervezetben látják el, vagy ki az intézmény fenntartója. Nevesített hatáskörei közé tartozik az országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásokról és az állami nevelési-oktatási intézmények számára ingyenesen nyújtott pedagógiai-szakmai szolgáltatások megszervezéséről való gondoskodás, az INYR működésének felügyelete, illetve az Nkt-ben nevesített tanulói jogok érvényesítése.

Az oktatásért felelős miniszter ágazati irányítás körében különböző, köznevelés-fejlesztéssel kapcsolatos feladatot is ellát, többek között feladata a köznevelésben jelentkező pedagógiai problémák vizsgálata, pedagógiai megoldások és eljárások kifejlesztése, (78. § (1) c)), illetve az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerének működtetése, gondoskodás az ebben részt vevő szakértők képzéséről és továbbképzéséről, az ellenőrzés általános tapasztalatainak feldolgozásáról és nyilvánosságra hozataláról.

Az Nkt. 87. § (1) bekezdése szerint az oktatásért felelős miniszter működteti az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét. Ennek keretei között a köznevelési intézményben folyamatos pedagógiai-szakmai ellenőrzést szervez, amely intézményenként ötévente ismétlődő, értékeléssel záruló vizsgálat.

(Az Nkt. 7. § (1) bekezdése szerint köznevelési intézménynek minősül a pedagógiai

szakszolgálati intézmény is).

 

3. A köznevelési-intézmény fenntartójának ellenőrzéssel kapcsolatos jogai, kötelezettségei

 

A fenntartó (I. r. alperes) ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait az Nkt. 83. § (2) bek. e) pontja tartalmazza:  a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét (…).

A köznevelés reformját megelőző időszakban- a keresetlevélben részletezettek szerint- a  közoktatás ágazati irányítása körébe tartozó feladatokat a köznevelésről szóló 1993. évi LXXXIX törvény (Köot.) tartalmazta az Nkt. hatályba lépéséig, azaz 2012. szeptember 1-jéig. A Köot 93. §-a a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan sorolta a miniszter feladatai közé a szakmai ellenőrzés és értékelés feladatait, illetve Köot. 102. § (2) bek. d) rendelkezett a fenntartó ellenőrzéssel összefüggő feladatiról.

A felperesek tehát nem mást kérnek számon az alpereseken, mint a fentiekben részletezett jogszabályi kötelezettségük elmulasztását. Egyik alperes sem tudott a perben olyan okiratot közölni, amely kifejezetten arra szolgált volna bizonyítékul, hogy a heves megyei roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánítása miatt célzott szakmai ellenőrzést folytattak volna le, s az ellenőrzés megállapításai alapján felelősségre vonták volna az érintetteket, illetve a jogsértésekkel érintett gyermekeket kártalanították volna, s biztosították volna számukra a diszkrimináció mentes oktatáshoz való jogot.

Mi több, Dr. Kiss László tanúvallomása szerint a köznevelési intézmények államosítása után a minisztérium és a KLIK, mint fenntartó feladata is egyszerűbb az ellenőrzés kapcsán (2014.12.02. tárgyalási jkv. 14. o.), ezért is különösen aggályos, hogy ezen új struktúrában sem érvényesül a (heves megyei) roma gyerekek diszkriminációmentes oktatáshoz való joga. Ma a II.r. alperes államtitkára közvetlenül utasíthatja a KLIK-et valamely probléma kivizsgálására, korábban a minisztérium az ellenőrzést általában háttérintézményei révén gyakorolta (Oktatási Hivatal vagy kormányhivatal oktatási osztálya). Dr. Kiss László szerint az államosítás óta számos ilyen utasítás ment ki a KLIK felé, amelyeket a KLIK teljesített is. Kérdés, hogy miért nem adott a II. r. alperes utasítást a KLIK-nek azért, mert a heves megyei és más roma gyermekeket a mai napig is indokolatlanul minősítik fogyatékosnak olyan diagnosztikai eszközök használatával, amelyeket már nem is szabadna alkalmazniuk.  

A perben rendelkezésre áll több projektalapon, tehát nem a Köot. vagy az Nkt. alapján elrendelt kutatás, felülvizsgálat eredménye, amelyek kifejezetten az indokolatlan fogyatékossá minősítés elleni fellépés céljával készültek. Ezek azonban nem egyeznek meg a Köot. vagy Nkt. alapján elvárt célzott szakmai ellenőrzéssel, azonnal a félrediagnosztizálás II. r. alperesi elismeréseként értékelhetőek.

Az első ilyen program 2003 decemberében indult, „Utolsó padból” címmel, amelynek deklarált célja volt a roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá minősítésével szembeni fellépés úgy, hogy 2004-ben tömegesen vizsgálták felül a már sajátos nevelési igényűnek minősített tanulókat, s helyezték őket vissza normál tantervű oktatásba. Az így újravizsgált gyerekek 11%-áról derült ki, hogy indokolatlanul minősítették őket fogyatékosnak. A programot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium azzal indokolta, hogy Magyarországon a roma tanulók erőteljesen felülreprezentáltak a fogyatékosnak minősített gyerekek között, az 1993-as adatok szerint a fogyatékos gyerekek 42%-a roma tanuló. A minisztérium közleménye ugyancsak utal a roma gyerekeket sújtó diszkriminatív eljárásra, amit a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is feltárta egy jelentésében, voltak olyan iskolák, amelyek kizárólag azért kérték gyermekek szakértői vizsgálatát, mert cigányok voltak. A 2004. március 8-i közlemény végül megállapítja, hogy „a nem fogyatékos gyermekek fogyatékossá minősítésének megakadályozásához elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a vizsgálatok az előírt formában történjenek meg; a mérési protokollok felülvizsgálata és fejlesztése, illetve a Szakértői Bizottságok minőségfejlesztése, és működési feltételeinek javítása”.(1.sz. melléklet). A II. r. alperes jogelődje tehát 2004-ben tisztában volt azzal, hogy az 1. a roma gyermekeket indokolatlanul minősítik fogyatékosnak, 2. ennek oka az elavult diagnosztikai eszközök használata, 3. a megoldás ezek fejlesztése.

Ezt követően az Utolsó padból 2 projekt keretében, 2007-ben központilag rendeltek el felülvizsgálatot ismét, amelynek következtében a korábbi IV.r. alperes által szolgáltatott adatok szerint a heves megyei 3125 SNI általános iskolás közül 1905-nek, vagyis az SNI gyerekek 61%-ának szűnt meg SNI minősítése, vagyis a 2007-ben SNI-ként általános iskolába járók 61%-át félrediagnosztizálták, azaz indokolatlanul minősítették őket fogyatékosnak. A megyében a 2007-es felülvizsgálat azért többségében a cigány gyerekeket érinthette, mert a már többször hivatkozott 2003-as Stratégiai program szerint Bélapátfalva kivételével a megyei fenntartású nagyvárosi iskolákban az SNI tanulók 98%-a cigány származású volt. Azaz Heves megyében a 2007-es felülvizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a gyerekek 61%-át (akik 98%-a cigány volt), indokolatlanul minősítették fogyatékosnak.

A III. r. alperes (korábbi IV. rendű) 2012. február 11-i előkészítő irata szerint is jelentősen csökkent a 2007-es felülvizsgálat eredményeként az SNI tanulók száma a megyei általános iskolákban oktatott iskolákban a 2008/2009-es és azt követő tanévre. Mivel az előkészítő iratban felsorolt általános iskolák etnikai adatai a 2003-as Stratégiai program alapján ismertek,  s azokat a felperes cigány munkatársai is ellenőrizték, s újabb adatokat a III. r. alperes nem közölt, elmondható, hogy az indokolatlanul fogyatékosnak minősített, s így a felülvizsgálat nyomán normál osztályba visszahelyezett tanulók kb. 90%-ban cigányok voltak. Gyöngyösorosziban a felülvizsgálat nyomán 11%-os csökkenés volt tapasztalható SNI gyerekek arányában, s a 2003-as stratégia szerint a speciális osztály tanulóinak 90%-a volt roma. Kálon 2 év alatt szintén 11%-os csökkenés történt, a Stratégia szerint a speciális osztály tanulóinak 95%-a volt cigány. Kerecsenden, ahol 24%-al csökkent 2 év alatt az SNI arány, a gyerekek 90%-a volt roma 2003-ban. Összességében elmondható, heves megyében tehát a felülvizsgálat a cigány gyerekeket érintette, ők voltak azok, akik nem indokoltan kapták mega  fogyatékos minősítés.

Ezt követően központilag elrendelt, tömeges felülvizsgálatra nem került sor, 2008-2009-ben azonban egy TÁMOP projekt keretében halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek felülvizsgálatán vettek részt a projekt keretében kiképzett esélyegyenlőségi szakértők, s az ő tapasztalataikat és a kutatás egyéb eredményeit tartalmazza a perben többször hivatkozott, 2010-es, „Az indokolatlan fogyatékossá minősítés kockázatát konzerváló tényezőkről” szóló jelentés.

A felperesek szerint mind a 2003-as, a 2007-es és végül a 2010-es felülvizsgálatokat összegző tanulmányok, eredmények a roma tanulók indokolatlan fogyatékossá minősítésének II. r. alperesi elismeréseként értékelhetők több vonatkozásban is:

1. A felülvizsgálatok, kutatások deklarált célja az indokolatlanul fogyatékossá minősített gyermekek felülvizsgálata, normál osztályba helyezése. A 2003-as Utolsó padból program kifejezetten a roma gyermekek félrediagnosztizálása miatt indult.

2. A felülvizsgálatok és a kutatás eredménye, vagyis, hogy a felülvizsgálattal érintett gyermekek 11-61%-a tévesen kapta meg a fogyatékos minősítést igazolja a felülvizsgálatok szükségességét, indokoltságát.

3. Azzal, hogy egyik felülvizsgálat vagy a 2010-ben lezárt kutatást sem követte célzott ellenőrzés és ezáltal felelősségre vonás, igazolja, hogy a II. r. alperes okirati bizonyítékok ellenére sem látta el ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait. Ugyancsak mulasztást követett el a mindenkori fenntartó is, amely nyilvánvalóan értesült a megyei felülvizsgálat vagy kutatás eredményéről, s így a fellépés szükségességéről.

4. A projektalapon történt felülvizsgálatok, amelyek természetszerűleg nem értek el sem országosan, sem Heves megyében minden érintett gyermeket, minden alperes számára világosan mutatták, a roma gyermekeket súlyos hátrány éri. Az alperesek tehát tudtak a nemzetiségi alapú hátrányos megkülönböztetésről, de ellene fel nem léptek, a rendszerszintű problémákat nem orvosolták, s a mai napig sem orvosolják. Vajon a perben becsatolt szakértői vélemények után, amelyek mutatták, hogy a Budapest Binet teszt a mai napig használatban van, milyen lépéseket tettek az alperesek? Feltehetően ugyanúgy semmilyet, mint ahogy a projektalapon elrendelt felülvizsgálatokat követően sem történt semmiféle felelősségre vonás, s nem építettek ki monitoring eljárásokat sem a szakmai munka ellenőrzésére.

4. A jogsértés továbbra is fennáll: a jogsértés abbahagyására és megszüntetésére kötelezés

A felperesi kereset nem csupán a diszkrimináció deklarálására irányul, hanem célja, hogy azt az alperesek hagyják abba, illetve a már okozott jogsérelmet számolják fel, a jogsértést szüntessék meg. Jóllehet, a kereset több mint tíz éves perbeli időszakot fed le, amely alatt a jogsértő intézmények, irányadó jogszabályok folyamatosan cserélődtek, egy valami bizonyos, a jogsértés mai napig tetten érhető az ország különböző szegleteiben, de Heves megyében is. A közérdekű per sajátossága, hogy szemben az egyéni jogérvényesítéssel, a még be nem következett jogsértések esetére is fellépést biztosít a civil szervezeteknek.

A felperesek által szolgáltatott okirati bizonyítékokkal szemben egyik alperes sem nyilatkozott arról, hogy konkrétan milyen intézkedések és milyen eredménnyel csökkentették a roma gyermekek körében az indokolatlan fogyatékossá nyilvánítást.

A pert ugyanis a roma gyermekek érdekében indították a felperesek, így például a II. r. alperes perösszegző iratához mellékelt iratban részletesen felsorolt vizsgakövetelmények, mentességek, és egyéb az SNI gyerekek integrált oktatásával összefüggő jogszabályi követelmények semmilyen formában sem köthetőek össze a roma gyermekeket érintő félrediagnosztizálással szembeni fellépéssel.

Bár a felperesek és a II. r. alperes közötti egyeztetési tárgyalások eredményeként valóban jogszabály született arról, hogy a szakértői bizottságok a jövőben (immár 1 éve) önbevalláson alapuló nemzetiségi adatokat is rögzítenek az informatikai rendszerben, az INYR-ben, a gyakorlatban láthatóan ez mégsem működik. A felperesek ugyanis megkeresték az INYR-t működtető Oktatási Hivatalt, hogy közölje, a jogszabály-módosítás óta összesen hány esetben került rögzítésre az INYR-ben nemzetiségi, s kifejezetten roma nemzetiséghez tartozásra vonatkozó adat. Az Oktatási Hivatal mellékelt válaszából ugyanakkor kitűnik, hogy valójában semmiféle adatgyűjtés, rögzítés nem történik (2. sz. melléklet).

Hasonló a helyzet a II.r. alperes által a perben hivatkozott TÁMOP 3.4.2./B. projekt keretében a pedagógiai szakszolgálati intézmények fejlesztésével kapcsolatos eredményekkel is. A perben releváns projekt elemek is csak papíron léteznek, de a gyakorlatban láthatóan nem valósultak meg. A II. r. alperes perösszegző irata szerint e projekt keretében a szakszolgálatok szakmai megújulását szolgálják többek között a szakmai protokollok és diagnosztikai eszközök standardizálása, valamint egy ellenőrzési és értékelési rendszer kidolgozása. Amennyiben a standardizált diagnosztikai eszközök és az új szakmai protokollok valóban használatban lennének, akkor nem mérnének roma gyerekeket továbbra is a minden tanú szerint elavult, s mi több nem kultúra-semleges Budapest Binet teszttel, vagy más, a roma gyerekekre nem standardizált eszközzel. Mivel azonban mégis ez történik, szükséges az alpereseket 6. kereseti kérelem szerint a jogsértés megszüntetésére is  kötelezni.

A felperes által a t. Törvényszék rendelkezésére bocsátott heves megyei anonimizált szakértői vélemények alátámasztják, hogy bár 2008 óta a megyében rendelkezésre állt a WISC-IV teszt, annak használata nem kizárólagos a felperes által szúrópróba szerűen kiválasztott roma gyermekek esetében sem. Országos viszonylatban hasonló a helyzet, mi több, az I. r. felperes Ercsiben végzett tényfeltáró munkája eredményeként olyan szakértői véleményekkel is találkozott, amelyek most, azaz 2015 augusztusában is a Budapest Binet teszttel mértek roma gyermekeket.

A 4. számú gyermek esete különösen elszomorító, hiszen míg évvel ezelőtt WISC IV-el vizsgálták és bár már akkor is SNI-t állapítottak meg nála, de integrált körülmények között tanulhatott, addig egy évvel később, 2015-ben a Budapest Binet-vel mérve már a szegregált speciális iskolába helyezték át! Az anonimizált szakértői véleményeket és táblázatos összefoglalásukat csatoljuk. (3. sz. melléklet).

Kérdéses ezután, hogy vajon mennyiben szolgáltat valós adatokat az INYR, hiszen Dr. Kiss László tanúvallomása szerint az informatikai rendszer is az ellenőrzés egy része, nyomon követi a teljes ellátást, s ebben a  rendszerben a szakértők a Budapest Binet tesztet már rögzíteni sem tudják. (2014.12.02. tárgyalási jkv. 13. oldal). Mivel az okirati bizonyítékok mutatják, hogy az INYR sem szab gátat a Budapest Binet alkalmazásának, így látható, a több milliárdos projektből kiépített rendszer önmagában kevés valós eredmények eléréséhez.

Mivel mind az I., mind a II. r. alperes országos hatáskörű szerv, ezért nem csupán Heves megyében, de minden magyar megyében kötelesek biztosítani és ellenőrizni, hogy a roma és nem roma gyermekeket kultúra semleges, standardizált, korszerű méréséi eszközökkel vizsgálják, s hogy a TÁMOP projekt keretében kidolgozott szakmai protokollok szerint történik a gyermekek vizsgálata Heves és minden más megyében is. A projektalapon kidolgozott szakmai protokollok alkalmazása- amelyeket a felperesek által felkért szakértő, Bedő Ilona is véleményezett- sajnos nem kötelező,  Dr. Kiss László tanúvallomása szerint ezeket „a szakszolgálatok nem kötelesek alkalmazni” (2014.02.02. tárgyalási jkv. 13. o.).  A felperesek által csatolt friss szakértői vélemények egyértelműen alátámasztják, hogy bár a WISC-IV eszköz az ország minden részén elérhető a szakértők számára, azt nem, vagy nem teljes körűen használják, s hogy egyenesen olyan diagnosztikai eljárásra alapítják véleményüket a szakértői bizottságok, amelyről nemzetközi bíróság, illetve a perben meghallgatott (szakértő) tanúk is kimondták, elavult, s alkalmas a roma gyermekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánítására.

Ha az I. és II. r. alperesek a felperesek által számon kért valós és hatékony ellenőrzési kötelezettségüknek eleget tettek volna, akkor ezekről a célzott ellenőrzésekről egyrészt okirati bizonyíték állna rendelkezésre, másrészt pedig ezek az ellenőrzések felszínre hozták volna a perben becsatolt szakértői vélemények által indikált problémát, nevezetesen, hogy a gyermekeket továbbra sem az elvárt eszközökkel és módszerekkel vizsgálják, s hogy ennek eredményeként számos roma gyermek indokolatlanul kapja meg a fogyatékos minősítést, s siklik ki oktatási pályája egy életre.

Ha az I. és II.r. alperes valóban ellenőrizné a szakértői munkát, akkor mindez nem fordulhatna elő. S a felperesek keresete szerinti valós és hatékony ellenőrzés éppen arra vonatkozik, hogy ha volt is, vagy van is bármilyen ellenőrzés a szakértői munka felett, az nem hatékony.

Jóllehet, a felperesek keresete az Ebktv. hatályba lépésének napjától kezdődően kéri a közvetlen, illetve közvetett diszkrimináció megállapítását, a jogkövetkezmények szempontjából valóban van jelentősége annak, hogy a projektalapon elrendelt reformok okán egyáltalán szükséges-e, vagy ahogy a II. r. alperes fogalmaz, nem okafogyott-e a kereset szerinti marasztalás, az abbahagyásra és a jogsértés megszüntetésére kötelezés.

A II. r. alperes nem vitatta perösszegző iratában, hogy a 6.a. kereseti kérelem szerinti, 6 éven aluli gyermekekre szabott standardizált mérési eljárás teljességgel hiányzik. Amennyiben elfogadjuk a perben meghallgatott tanúk egyöntetű álláspontját arról, hogy ma a WISC-IV eljárás azért a legjobb a magyar piacon, mert annak standardizálásába roma gyermekeket is bevontak, akkor vitathatatlan, hogy a 6 éven aluli gyermekek számára is szükséges egy ilyen mérési eljárás hozzáférhetővé tétele. Addig, amíg ez nem áll rendelkezésre, addig a 1-2. kereseti kérelmekben részletezett jogsértések a 6 éven aluli roma gyermekek esetében mind Heves megyében, mind országosan fennállnak.

A 6.b. kereseti kérelem a Nkt. hivatkozott rendelkezései végrehajtására irányulnak, olyan szakmai ellenőrzés lefolytatására, amelyeknek a jelenlegi jogszabályi környezet mellett semmilyen akadálya nem lenne, mi több, ez a felperesi álláspont szerint a minisztérium kötelezettsége. Az Nkt. tavaly júliusi módosítása megteremtette a jogszabályi lehetőségét annak, hogy a szakértői bizottságok nemzetiségi adatot gyűjtsenek, így hát ezen akadály is elhárult, s a II. r. alperes ezen adatok összesítésével eleget tud tenni nemzetközi kötelezettségének, s a felperesek kereseti kérelmének is, ha akar, vagy erre bíróság kötelezi. Az, hogy a gyakorlatban nem történik adatrögzítés, már ellenőrzés hiányával összefüggő kérdés, dr. Kiss László tanúvallomása szerint ugyanis az INYR-be beépítésre került a nemzetiségi kérdéssor (2014.12.02-i tárgyalási jkv. 13. o.)  A felmérés alapján készített intézkedési terv készítésére való kötelezés sem idegen a magyar gyakorlattól, csatolom a Kúria ún. tiszavasvári ügyben született ítéletét, s az alapul szolgáló közigazgatási határozatot, amelyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy ún. deszegregációs terv készítésére kötelezte a fenntartót a szegregáció megszüntetése körében, ezt a jogkövetkezményt a Kúria jóváhagyta.(4. sz. melléklet).

A 6. c. kereseti kérelem indokoltságát is okirati bizonyítékok támasztják alá. Egyrészről az Oktatási Hivatal nemzetiségi adatgyűjtéssel kapcsolatos válasza alátámasztja, hogy a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben – a felperesek által ismeretlen okból- nem történik adatgyűjtés. A felperesi képviselő Dr. Kiss Lászlótól kért tájékoztatást, aki egyelőre nem tudta világos indokát adni az Oktatási Hivatal válaszának (5. sz. melléklet). A képzés nem csupán azért fontos, hogy ellássák e feladatokat is a szakértők, de hogy tisztában legyenek azzal, hogy mi az adatgyűjtés célja, s hogy az adatgyűjtésben maguk is érdekletté válhassanak. Másrészről szintén okirati bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a WISC-IV használata sem Heves megyében, sem más megyékben nem kizárólagos, annak ellenére, hogy a heves megyei szakértők már részt vettek ilyen irányú képzésben, így további felkészítésük indokolt a folyamatos ellenőrzés mellett. Az pedig nem kérdéses, hogy 6.a. kereseti kérelem szerinti, 6 éven aluli  gyermekekre szabott mérési eljárások használatához elengedhetetlen a képzés.

A 6. d. kereseti kérelem szorosan kapcsolódik a 6.a. és 6.c. kérelmekhez, célja,  hogy a heves megyei szakértők számára valóban elérhető legyen az a mennyiségű mérési eszköz, amely szükséges a gyermekek ellátáshoz, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő az, hogy egy gyermeket azért mérnek Budapest Binet-vel, mert nincs elegendő WISC-IV a bizottságban. Egy ilyen teszt a csatolt információk szerint min. 272.000 Ft, de ehhez még hozzájönnek a válaszfüzetek, értelmező könyvek költségei.(6. sz. melléklet)

A 6.e. kereseti kérelem az ellenőrzés hiányából fakadó mulasztás megszüntetését célozza transzparens módon, vagyis úgy, hogy azt a felperesek külön kérés nélkül megismerhessék, s az abban foglalt adatokat ütköztethessék saját tereptapasztalataikkal, illetve a megyét érintő más kutatások eredményeivel. A transzparencia nélkül ugyanis nincs garancia arra, hogy az I. r. alperes valóban célzott, és a perbeli jogsértés felszámolására alkalmas módon folytat le ellenőrzéseket, amelyek ténylegesen a roma gyermekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánításának felszámolását szolgálják. 

Jogi kifejezések: