Nyíregyháza

Nyíregyháza, Huszártelep. Mintegy kétezer ember lakhelye.  A várostól vasúttal, a normális létezéstől az előítéletek falával elzárva. Elfeledett, lesajnált, egyben rettegett környék, mely minden tekintetben a kirekesztés, a kiszolgáltatottság állatorvosi lovának tekinthető. Az itt lakók életük minden egyes percét a kirekesztettségben élik meg.

A CFCF évek óta harcolt már a különböző helyi hatóságokkal, azért, hogy a telepi gyerekek legalább az alapvető oktatási esélyeket megkaphassák, hogy ne rekesszék ki őket álságos, vallási masszába bújtatott szegregált iskolába. A Mellém ülsz program indulásakor valahogy így jellemezhető a telep, a telepiek helyzete.

A program célkitűzéseinek megfelelően, kísérletet tettünk a városi és telepi emberek, szülők közötti szakadékok áthidalására. Ez azonban sokszori, újabb és újabb eszközök és módszerek bevetésével járt csak eredménnyel. A helyi hatalmi tényezők igyekeztek már a csírájában elfojtani minden olyan kezdeményezést, ami  a roma gyerekek szegregációjának csökkenését, megszűnését segíthette elő. A szülői csoport működése rendre a városiak ellenállásán, vélt, vagy valós egzisztenciális félelmein akadt fenn, mely érzékletesen szemléltette a helyi vezetés, a szegregáció, a kirekesztés fenntartásában érdekelt szereplők aktív munkálkodását. Egy idő után át kellett értékelnünk a lehetőségeinket és arra a következtetésre jutottunk, hogy amennyiben nem sikerül életre kelteni egy etnikailag vegyes összetételű szülői munkacsoportot, a telepiek helyi érdekérvényesítésének megerősítésére kell áthelyezni a tevékenységünk hangsúlyait.

Ösztönzésünkre a lakók egy kisebb csoportja rendszeresen találkozókat szervezett, ahol átbeszélték, hogy mik is a legnagyobb problémáik a telepen élőknek. Ennek eredményeként egy Egyesület létrehozása mellett döntöttek, azonban már a hivatalos megalakulásuk előtt aktivizálták magukat és egy közel 300 aláírással ellátott petíciót nyújtottak be a város önkormányzata felé, melyben megfogalmazták mindazon problémákat, melyek orvoslását elengedhetetlennek tartották. Saját példájuk sikerén felbuzdulva egyre több szülő fordult hozzájuk, hogy segítsenek gyermekeiket átíratni a szegregált egyházi iskolából egy városi intézménybe. Az alakulás óta eltelt, valamivel több, mint egy éves aktív működésük során 23 gyermek átiratkozását sikerült - szó szerint - kiharcolniuk. (Érzékeltetésül, ez az egyházi iskola létszámának kb egyharmada.) Több körben tárgyaltak a kezdetekben csak a lerázásukra, elhajtásukra törekvő városvezetéssel és városüzemeltetéssel, újabb, immáron négyszáz körüli aláírással ellátott petíciójukkal megerősítették és kiegészítették követeléseiket, melynek eredményeként lett házszám tábla - hogy legalább a mentő megtalálja a betegeket - közvilágítás, zebra, sikerült kikényszeríteni, hogy a balesetveszélyes és használhatatlan játszótéren változtassanak, lehetőség nyílik az eddig elszabotált polgárőrség létrehozására is. Nem utolsó sorban azonban sikeresen megakadályozták kb. 50 család jogtalan kilakoltatását a telepen, felülvizsgáltatták a NyírVV számlázási rendszerét, amelynek köszönhető volt a jogtalan tartozások kialakulása és átvizsgáltatták a telep teljes vízvezeték hálózatát is.

 

A Huszár telepen élők aktivizálása érdekében a CFCF rendszeres találkozókat szervezett, a gyerekek átíratásához jogi képviseletet biztosított és segítette az egyesület létrehozását és a helyi akciók lebonyolítását.